A klasszikus vonalkód olvasó feladata, hogy a vonalkódban tárolt információt (karakter sort, képet, stb) optikai módszerrel leolvassa, értelmezze, és továbbítsa a háttér rendszer felé további feldolgozás céljából. Maga a vonalkód olvasó ugyanolyan adatbeviteli eszköznek tekinthető, mint a számítógép billentyűzete, vagy az egér. Az adatbevitel folyamata során leegyszerűsítve ugyanaz megy végbe, mintha a vonalkódban tárolt karaktersort, információt begépeltük volna a billentyűzeten, természetesen sokkal gyorsabban és automatizáltan. Az egyes vonalkód olvasó típusok között ezért a működésbeli különbségek a leolvasás, értelmezés illetve az adattovábbítás mikéntjében vannak.

Az egydimenziós vonalkód olvasó általában CCD technológián alapul, vagy lézeres elven működő vonalkód olvasó lehet. A CCD olvasókra jellemző, hogy általában kisebb méretű kódokat tudnak leolvasni kisebb távolságból. A kód nem helyezkedhet el túlságosan görbült felületen. Sík felületen azonban tökéletes olvasást tesznek lehetővé, ezért alkalmazásuk inkább az irodai jellegű tevékenységek során általános.

A lézeres vonalkód olvasó lehetővé teszi a nagyobb távolságból történő olvasást, a vonalkódok lehetnek szélesebbek is, sőt a lézer optikai tulajdonságai miatt a felület lehet egyenetlen vagy erősen görbült is.