Manapság a sík képernyős televíziók kapcsán esik talán legtöbb szó a LED-ekről, de más jelentős területeken, így a nyomtatásban alkalmazásra került a technológia.

A LED (Light Emitting Diodes), vagyis a fénykibocsátó diódák technológiája ugrásszerűen fejlődött 1962-es feltalálása után, olyannyira, hogy a nyolcvanas évek végére nyomtatómű előállítására is használhatták.

Alapvetően a LED nyomtatók ugyanazokat a lépéseket használják, mint a lézernyomtatók. Mindkét rendszer működése foto-elektrosztatikus, azaz megegyezik a hagyományos fénymásolók működésével. A nyomtató processzora által vezérelt fényforrás megvilágítja a fényérzékeny hengert, amelynek a felületén töltésváltozás keletkezik, és a megfelelő pontokon magához vonzza a festéktartályból adagolt festékport, amely a hő és nyomás hatására rögzül a papíron.

A lézernyomtató nevének megfelelően lézerfénnyel gerjeszti a henger felületét, melyet motorokkal mozgatott tükrök juttatnak célba. A LED nyomtatóműben ugyanezt a szerepet egy a papír teljes szélességét átfogó mikro-LED lámpasor látja el.

Ha összehasonlítjuk a LED- és a lézertechnológiát, a LED legnagyobb előnye, hogy a megvilágítómű maga nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így nincs kitéve kopásnak. További jó pont, hogy a LED-fejek és a fényhenger együtt olyan kis helyet foglalnak, hogy a színes nyomtatókban egymás mellé helyezve is elférnek. Ennek köszönhető, hogy kis helyigénnyel állíthatók elő LED-es tandem (inline) rendszerű színes nyomtatók, a tandem elrendezés pedig a hagyományos forgó rendszerű lézernyomtató felállásnál négyszer-ötször gyorsabb működést is produkálhat